Grúz rendszám

Hinkali

Hozzávalók a tésztához:

kb. 25 dkg liszt
2,5 dl víz
só



A töltelékhez:

50 dkg bárányhús vagy 50 dkg disznóhús, vagy zsíros marhahús (30 dkg) és disznóhús (20 dkg) keveréke vagy zsíros marhahús (30 dkg) és bárányhús (20 dkg) keveréke
3 hagyma
2 kávéskanál őrölt bors
2-3 kávéskanál só



A töltelékhez a húst a hagymával együtt húsdarálón ledaráljuk, megsózzuk, megborsozzuk, alaposan összekeverjük, és hozzáöntünk fél pohár langyos vizet. A tészta készítéséhez a lisztet beleszórjuk egy edénybe, hozzáöntjük a vizet, s csipet sóval összegyúrjuk. Vékonyra kinyújtjuk a tésztát, és teáscsészealj nagyságú kerek darabokat vágunk ki belőle. Minden lapocska közepére egy evőkanál darált húst teszünk, majd a tészta széleit a középpont fölött összefogjuk és megcsavarjuk. Enyhén sós, forró vízben kb. 10-15 percig főzzük, amíg a tészták föl nem jönnek a víz felszínére, majd leszűrjük és melegen tálaljuk.

A tésztában egy kis leves is van a hús mellett, amit tradicionálisan úgy kell elfogyasztani, hogy a tésztán egy apró lyukat harapsz, amin keresztül kiszívod a levet. Ezután láthatsz neki enni magát a tésztát és a húst a belsejében.

A készítés technikája itt!

Tbilisi házak

..no comment, mert a kép beszél..

A képek forráshelye: itt!

A grúzok kenyere

..a mai napig ezt az egyszerű "technológiát" követik.. okosak..

A képek forráshelye: itt!

A Mackinder-emélet

Halford Mackinder (1861-1947) angol geográfus fogalmazta meg a " heartland" (szívtájék)-teóriát. Mackinder szerint Közép-Ázsia és Kelet-Európa a szívjáték, az ún. "világsziget, aki uralja a szívjátékot, uralja a világszigetet, uralja a világot." Mackinder teóriája azért volt figyelemreméltó, mivel egy akkori tengeri nagyhatalom (a Brit Birodalom) geopolitikai gondolkodójaként alkotta meg ezt a szárazföldi-központú (azaz klasszikusan az orosz geopolitikai írókra jellemző) elképzelést.

Ahogy térségünkben a Balkán, úgy Kelet-Európában a Kaukázus-vidék a puskaporos hordó, de ez utóbbi világhatalmi törekvéssel bír..

Karácsonyi Dávid cikkéből merítve




Madárszobor, egy 2008-ban grúz földön lehullott orosz bombából, Maka Batiashvili, 2008

Mit offenen Karten - Georgien

- egy összefoglaló film grúziáról.. nyiltan, őszintén..

A XIV. századból, valahol ott..

Mint a hegy, áll évszázadok óta..

A kép forrása!

Georgiában tanult: Mészáros Péter filmrendező

Mészáros Péter: Eső után c.filmjével a legjobb kisfilmnek járó Arany Pálma nyertes 2002-ben.
Miért itt? Az 1969-ben született művész, tanulmányait a Pécsi Egyetemen kivül 1992-től a grúz Színház- és Filmakadémián végezte filmrendező szakon.

Bolnisi

Georgia legnagyobb városainak egyike, közigazgatási beosztás szerint Alsó-Kartli területén fekszik, Tbiliszitől dél-nyugatra.
Régi városrészének jellegzetes szép "germán" tipusú házaival,
méltók lennének a felújításra.






Képek származási helye

Mamuli táncegyüttes/Ansambli Masmuli

Georgian Dance - Mamuli mtielta rokva



mindig nagyon szívesen nézem és hallgatom ezt a klippet.

Miss Georgia 2008

Khatuna Skhirtladze, a grúz szépségkirálynő

Gergeti Trinity Church

A hely ahova minden ember vágyik,
ha találkozik ezzel a látvánnyal,
Tsminda Sameba templom és Kazbek-hegy


Már tettem fel egy képet, egy korábbi bejegyzésemnél,
nehéz eldönteni melyik a szebb?

Konfliktus-térkép!

http://www.fn.hu/kulfold/20080812/vege_haborunak/

Az áldozat G E O R G I A , mint mindig!

Zsoldosok is segítik őket?



Az orosz katonai titkosszolgálatok információi szerint amerikai katonai szakértők irányítása alatt mintegy 3000 zsoldos is harcol a grúz hadsereg oldalán az orosz békefenntartók és katonai egységek ellen. Ezt a szolgálatok egy magas rangú képviselője mondta el hétfőn az orosz RIA Novosztyi hírügynökségnek, s leszögezte: ezzel az Egyesült Államok is felelősséget visel a dél-oszétiai vérontásért.



http://www.fn.hu/kulfold/20080811/oroszorszag_megszallta_gruziat/



Távol áll a politika tőlem, nem is kívánok belefolyni, de a "fejektől bűzlik a hal"! Itt lehet tallózni és gondolkodni a dolgokon!

Ízben, mint a kő: a grúz bor

Teliani Valley bora: a Saperavival (Kahétia, Telavi körzet), nem annyira drága, mint amennyire a többi az.
Sötét rubin szín, elegáns mozgás, fűszeres illatok. Kis menta, szegfűszeg, érett meggy, lassan szellőző, határozott animalitás. Ízben, mint a kő, erős sav, határozott, harcias tannin, épphogy közepes test, de magas és tömör szerkezet, szinte semmi gyümölcs. Hosszú, csontszáraz utóíz. Mégsem diszharmonikus, valahogy elhiszem neki, hogy megérik, csak azt a négy-öt évet kell kivárni. Olyan, mint egy elég komoly bor, amely mondjuk három hónapja érik a barrique-ban, de még tizenkettőt ott kellene maradnia. Az első két-három próba után állt néhány napot a palackban, utána nemhogy tartotta magát, finomabb volt, mint bontás után. A sav- és cserérzet kissé szelídült, a gyümölcsök előrébb jöttek. Összességében abszolút más, mint amihez szokva vagyunk.
Akit az egzotikum izgat az keresse, de aki a lágyságot és az édességet preferálja, kerülje.

Tbilisi balettiskola tervéről

A dán Henning Larsens Tegnestue nyerte a tbilisi balettiskola épületére kiírt tervpályázatot a hagyományos építészeti gesztusok modern megfogalmazásával.

A Georgian Choreographic Centre Tbilisiben, Grúzia fővárosában, a Mtkari folyó partján épül. A terv a hagyományos grúz építészet jellegzetességeit – a hosszanti, kiugró balkonok és teraszok árnyékába boruló homlokzatokat – fogalmazza újra modern koncepcióban. A környező lejtős telket a tájépítészek lépcsős kertté alakítják, melyből organikusan emelkedik ki az épület.
A nagy előadóterem egy tipikus grúz belső udvarra hajaz, körbe-körbe legyező-alakú páholyokkal. A legyező-motívum végigfut az épületen, odakint a lépcsős terasz részévé válik, majd újra kinyílik, ahogy az épület felmagasodik a földből. A 16 ezer négyzetméteres épület a nagy előadótermen kívül egy kis színházermet, 12 balett-termet és egy kollégiumot foglal majd magába.

csakhokhbili

Eredetileg fácánból készült. A közönséges fácán rendszertani neve Phasianus colchicus, azaz kolkhiszi fácán. Kolkhisz ókori királyság volt, ide jött Iaszón az argonautákkal az aranygyapjúért. Ennél most érdekesebb, hogy Kolkhisz a mai Grúzia nyugati részén terült el. Tehát a fácánnak és Grúziának mondhatni már az antikvitásban közük volt egymáshoz. Ezt a fennkölt kapcsolatot profanizáljuk akkor, amikor a csakhokhbilit csirkéből készítjük.
A csirkét 8 részre szabdaljuk, bőrével lefelé vastag fenekű lábasba rakjuk, közepes tűzön lefedve hőkezeljük kb 20 percig (a végefelé egyszer meg lehet kavarni). A képződött levet átöntjük egy fazékba, hozzáadunk tetszés szerinti mennyiségű, de minimum 1 kiló apróra vágott paradicsomot, sok korianderzöldet, bazsalikomot, némi mentát, pár gerezd fokhagymát, néhány szem borsot, és így főzzük.
Visszatérünk a csirkéhez: leöntjük olvasztott vajjal - ha van tisztított vaj, az még jobb - és egy fej apróra vágott hagymát dobunk hozzá. Amikor már barnára pirult, hozzáöntjük a fűszeres paradicsomot és együtt főzzük addig, amíg a hús már olyan puha, hogy szinte elválik a csonttól. Ha időközben egy pohár vörösbort, mondjuk pinot noirt vagy valamilyen gyümölcsösebb kékfrankost adunk hozzá, azzal semmiképpen nem rontunk rajta.

Friss korianderzölddel és citromkarikákkal tálaljuk.

Hagyományos körete a grúz lapos kenyér, illetve a 15 másik étel, amivel egy körben kerül az asztalra. De illik hozzá a barna rizs, vagy akár főtt krumpli is.

A Grúz tea

A tea oroszországi meghonosítását sikeres és sikertelen kísérletek előzték meg. 1779-ben egy újság hírül adta, hogy Japánból hozott cserjéket ültettek el Kizljár területén, az akkori orosz birodalom legdélebbi pontján.
Az első biztos adat 1817-ből származik. Az odesszai kormányzó Kínából hozatott teacserjéket a Krim-félszigeten lévő Nyikitszki botanikus kert számára. A sikeres telepítés Voroncov gróf nevéhez fűződik, aki 1833-ban megismételte a kísérletet. A botanikus kert igazgatója javaslatára a cserjéket áttelepítették a Fekete-tenger déli partvidékére. Az elsők 1848-ban érkeztek meg Szuhumi botanikus kertjébe. A telepítés nem volt hosszú életű. Az 1870-es években a török háború alatt elpusztult. Egy „nagypapa cserjének” nevezett 2,5 méter magas példány túlélte a viszontagságokat. Csaknem kilencvenéves korában, 1935-ben pusztult el. Az első valódi ültetvényt Erasztavi grúziai földbirtokos létesítette 1854-ben. Ő készítette az első ún. bajhovi teát. (Az elnevezés a kínai baj-hoa szóból ered, fehér szempillácskát jelent.) Mintáit 1864-ben bemutatta a pétervári mezőgazdasági kiállításon. Halála után ültetvénye magára maradt.
Több egyéni és társas cég kísérletezett a századvégen. Tudósok - köztük Mengyelejev is - mérlegelték a hazai termesztés lehetőségeit. A Pétervárott 1884-ben megrendezett nemzetközi botanikai és kertészeti kongresszuson azt javasolták, hogy a Fekete-tenger partján, a Batumi közelében lévő Csakvában létesítsenek ültetvényt. A következő évben meg is érkeztek a magok, de azokat megfertőzte a filoxéra.
Batumi mellett Szoloncov ezredes is foglalkozott tea termesztésével az 1870-es években. Tíz év múlva háromezer cserjéje volt. Termékével szerepelt az 1889-es kaukázusi mezőgazdasági kiállításon. A térségben a kincstári birtokokon is megkezdték a telepítéseket. A munkával Szoloncovot akarták megbízni, de az az ezredes halála miatt meghiúsult.
A grúz tea, vagy ahogy az első időkben nevezték, a kaukázusi tea nagyüzemi termesztésének megalapozói a moszkvai Popov testvérek voltak. A tea forgalmazása területén óriási tapasztalatokat szereztek. Elegendő tőkével is rendelkeztek. Vállalkozásukba egymillió rubelt fektettek be. Ez megfelelt a teakereskedelemből származó egyévi tiszta jövedelmüknek!
A telepítést gondos előkészületek, tudományos vizsgálatok előzték meg. Konsztantin Popov 1889 és 1893 között személyesen tanulmányozta Kínában a tea termesztését és feldolgozását. 1892-ben Batumi közelében 300 hektárnyi földet vásároltak. (A földterület kiválasztása előtt egy akadémikus véleményét kérték ki.) A következő évben Kínából 15 000 teacserjét és 400 pud magot hozattak, valamint 11 kínai szakembert. Vállalkozásukhoz sikerült megnyerniük a kínai Dzson-Dzsau-t, az egyik kínai teagyár tulajdonosának jobbkezét. Az első eredmény még csekély volt, 1895-ben mindössze 20 font tea készült. Az ültetvény csak lassan fejlődött, mert a cserjéket először üvegházban nevelték, s csak később ültették ki a szabadba.
1897-ben Angliából szétszerelt állapotban egy korszerű teagyárat hozattak, melyet Szalibauriban építettek fel. A gyár 200 000 kg tealevél feldolgozására volt alkalmas. Az első évben még csak 5200 kg készült. A következő évben új gyárat építettek Csakvában, melyet a tapasztalt kínai Dzson-Dzsau vezetett. A kaukázusi tea 1900-ban a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert. Az első, leírásból ismert védjegy a „bogatür” (vitéz, dalia) volt, lovon ülő harcost ábrázolt. A grúz tea első mintáit a Popov testvérek egykori moszkvai teacsomagoló gyárának házi múzeumában őrzik. 1895 és 1917 között a teatermő terület 11 százaléka a Popov testvéreké volt, 54 százaléka pedig cári birtok. Említésre méltó ültetvényt hozott létre mintegy fél hektáron egy Todua nevű kisbirtokos Ocsamcsira körzetében. Első termését 1917-ben szüretelte, s „Todua” márkanéven hozta forgalomba. Az I. világháború alatt a teaültetvények elhagyatottak voltak. Mindent újra kellett kezdeni. Az első lépéseket a „Csaj Grúzia” teatermelő és feldolgozó részvénytársaság tette meg 1921-ben. 1930-ban kutatóintézetet alapítottak és újabb nagyvállalatokat hoztak létre. A terület évről évre nőtt, határa mind északabbra tolódott. Krasznodár körzetben 1936-ban kezdték meg a telepítést. Itt vannak a világ legészakibb teaültetvényei.
Grúziában a termőterület 1956-ra több mint ötvenszeresére nőtt. A tea 85 százalékát kolhozokban termelték. Átlag 5000 tonna levelet szüreteltek hektáranként.
1958-ban megjelent az első teaszüretelő gép, az ún. szkaratvelo. Ez egy mechanikus, ívesen hajlított kettős "fésű", éles, ferdén beállított mozgó és álló fogakkal. A fogak közti távolság határozza meg a leszedett levelek nagyságát. A gép egyforma minőségű leveleket szed, amelyeket egy sűrített levegővel működő szállítószalag továbbít a tartályba.
A kézi szedés nem szorult ki teljesen. Néhány rekorderedményt még ma is számon tartanak. 1964-ben például Tatjana Cshadze 12 000 kg levelet szüretelt. (A világrekord 16 450 kg volt, melyet egy ceyloni teaszedő ért el 1959-ben.) Ez a mennyiség 30 000, 10 dkg-os csomag teához elegendő, 1 kg nyers tea körülbelül 2500 levélből áll, ez majdnem ugyanannyi kézmozdulatot jelent. Tatjána kb. 30 millió levelet tépett le, másodpercenként ötöt. Ezt az eredményt szárnyalta túl 1976-ban Miran Torotadze. Teljesítménye 25 206 kg volt.
Érdekességként említjük meg, hogy Aszkana faluban 1963-ban egy teaszüretelő brigád tiszteletbeli taggá fogadta Valentina Tereskovát, a világ első női űrhajósát. Minden brigádtag az ő nevében külön leszüretelt 3-4 kg teát. Tereskova esküvőjére a brigád "Buket Grúzia" teát küldött.
Grúziában 1921-ben még csak 3 teagyár működött. Számuk fél évszázad alatt 76-ra nőtt. A tbiliszi teagyárat Ramil Hakimov író egy nagy teafolyó fő forrásának nevezte, amelyből az egész szovjet nép iszik. Itt minden évben megünneplik a tea napját. 1966-ban felépítették a Tea Házát.
A gyárakban fekete és zöld „bajhovi” leveles tea, préselt tábla- és téglatea készült. A feldolgozás minden fázisát gépesítették, a fonnyasztástól a szortírozásig. A technológia különbözik az indiai és a ceyloni teáétól. Indiában és Ceylonban természetes körülmények között hervasztják a leveleket 18-22 óráig. A grúz tea rögtön a szárítókamrába kerül. A 60-as években hat-nyolc órát, később még kevesebbet időzött ott. Szárítás után a tealevelek nedvességtartalma magasabb indiai és ceyloni társainál. A gyártási idő lerövidülése az elsősorban mongol exportra készített zöld téglateánál a leglátványosabb. Régen körülbelül három hétig készült, manapság egy nap alatt. A leveleket egy közvetlenül a tűztér fölött elhelyezett hengerbe teszik, ahol felhevülnek 120 fokra. Forrón bekerülnek egy aggregátba, amely egyidejűleg sodorja és el is vágja őket, hogy az oxidációs folyamatok egyenletesebben menjenek végbe. A hevítés, sodrás és vágás nem tart tovább 5-6 percnél. Ezután az anyagot speciális tartályban tartják 6-12 óráig, majd préselik és szárítják.
A teagyárakból kikerülő leveleket félgyártmányoknak nevezik. Még nem az a tea, amit isznak. A teacsomagoló gyárakban speciális receptúra alapján alakítják ki a kereskedelmi minőséget. A legnagyobb gyárak Moszkvában, Tbilisziben, Odessza és Irkutszk városában vannak. A tea legnagyobb része a hazai szükségletet elégíti ki. Exportja elsősorban az akkori szocialista országokba irányult.
A boltokban a tea választékát a szovjet időkben alapvetően a három termőterület fekete és zöld teái képviselték extra, legfelsőbb, első, második és harmadik minőség megjelöléssel. Önálló márkanevet csak a legfinomabb, a júliusi és augusztusi zsenge hajtásokból szüretelt „buket” (virágcsokor) teák kaptak: „Buket Gruzii”, "Buket Azerbajdzsana" és „Krasznodarszkij buket”.
A kaukázusi teák jellegüket tekintve inkább a kínai, mint az indiai teához hasonlítanak. A grúz ültetvények a Fekete-tenger napsütéses partján, az azerbajdzsán teák a Kaszpi-tenger partján zöldellnek. A legészakibb teatermő terület Krasznodar vidékén van. Az eltérő klíma és a talajviszonyok különbözősége miatt a teáknak is más-más az íze. A grúz tea bársonyos, kissé fanyar, sajátos aromával. Közel áll hozzá az azerbajdzsán tea, de annak erősebb a főzete. A krasznodári tea az előbbieknél puhább és "édesebb", és nagyon illatos.

http://www.aranyhegy.com/tea.php oldaláról

LÁNG ZSOLT: A grúz no

Tbilisziben, aki csak teheti, a maga szakállára fut. A tömbházak tenyérnyi szellozoablakain kikönyöklo kályhacsövekbol színes füstcsíkok szállnak a magasba. Koromfeketétol ezüstfehérig terjed a színskála (a marmeládés doboznak gyönyöru lila a füstje!), és az enyhe lejtésu Dzsugaszta dombról beereszkedo reptéri buszból úgy tunik, mintha egy szórakozott (részeg) városfodrász festette volna meg a város hajzatát. Futoanyagnak egyébként nem a tüzelot nevezik, hanem az iható alkoholt.
A grúz író tyúkfarmot vezet, miközben a tyúkfarmerek szövetségének az elnöke is; munkájáról mesél, és mivel nem tud jól angolul, a tojások kipottyanását eljátssza, onnan kezdve, hogy a tyúkokat szorosan be kell zsúfolni a ketrecbe, mert annál buzgóbban muködik a tojóösztönük, odáig, hogy az aljrács lyukai akkorák, hogy a tyúk ne, a tojás viszont kipottyanjon. Aztán megajándékoz kötetével. Olyanok a grúz betuk, mintha sok pálcikaember állna egymás mellett egy tornamutatványokat tartalmazó tankönyvben.
A grúz no egyik percben nagy, másikban kicsi. Ha nagy, ölbe kap, és agyondédelget, ha meg kicsi, sírni kezd, könnyei belülre folynak, zubog a mellkasa, a hasa, még a lábujja is (a torkában viszont egy éhes vagy megvert kutya vinnyog), majd hirtelen, nem egészen világos, milyen szándékkal, megmarkolja magát; talán fel akarja nyalábolni azt, ami megmaradt belole, hogy kidobja a tenyérnyi ablakon? Ám még nem tartunk itt, még csupán lakása felé botorkálunk a feltúrt járdákon.
Itt minden Sztálinra emlékeztet, anélkül, hogy kimondaná az Ő nevét.
Az emlékezet olyan, mint a füst: vastagon gomolygó, fullasztó, suru anyag, szinte megfoghatod rohanó alakjait, aztán huss, felszívódik a levegoben. Grúzia nem marad meg úgy, mint mondjuk egy bécsi látogatás, amikor az ember pampuskát majszol, és kis adagban szopogatja a sört. A grúz emlék olyanféle, mint Gyulus, hibbant szomszédunk, akinek már bajusza van és kopaszodik, de belül még csecsemo, és ez a kialakulatlanság megvédi ot attól, hogy drámai események vagy romboló erok összetörjék. Van és nincs.
A grúz no azzal búcsúzik, már kint a repülotéren, hogy vigyem magammal, mindegy, hova, és mindegy, mit akarok vele, vigyem innen. Ez egy szép ország, mondom neki, és arra gondolok, ha nekem itt kéne élnem, karikás szemu kísértetként kódorognék a roncsokkal teleszórt utcákon, kitámolyognék a hegyek közé, ahol szintén betonromok, és a barlangok emberszaga kifröcsög a hidegbe... Talán az a legnagyobb baj, hogy Grúzia, különösen télen, Romániára hasonlít.
Valahogy nem tudok a rimánkodó nore figyelni, már csak a visszautazás félelmei miatt sem. Két óra az út Bukarestig, ám nemrég puszta szórakozásból leszedtek itt egy repülogépet. Mert mániájuk a céllövészet! Mindenre köpnek és dobnak és lonek, lyukakba és villanykörtére, patkányokra és csókákra, sot, a lámpát célzó pezsgosdugóra is lonek, egy másik pezsgosdugóval. A grúz pezsgo finom, viszont nem melegít igazán.
Megpróbálok Gyulusként mindenbol kimaradni. De utolsó elotti nap mégis lelkifurdalásom támad: nem lehet így élni! Nem lehet félreállni! Nem lehet nem élni. Mehetünk!, mondom a grúz nonek. Akkora a szobája, mint egy konyha, a konyhája akkora, mint egy vasúti vécéfülke, a vécé a folyosó végén, ezért éjjeliedényt használ, mert éjszaka veszélyes kimenni. Hálóingre vetkozik, ez a háziruhája. Rózsaszínu és lila keveredik, fátyolszövet, de nejlonból, szikrázik, kisül. Közelrol inkább riasztó, mint vonzó. Reszketek. Arra kér, hogy szelloztessem meg a futotesteket, mert a kazánházból csak akkor jönnek ki, ha külön fizet nekik, de erre nincs pénze. Ő már megszokta, de látja rajtam, fázom. Nekem kell lemenni, o fél a patkányoktól. Kezembe nyom egy fogót meg egy gyertyát. A csapot, szemben az ajtóval, tekerjem meg, hagyjam, hogy a levego kimenjen, akkor melegebb lesz. Addig megfozi a vacsorát. Lebotorkálok, sejtem, mit kell tennem, csináltam már ilyet. Vasajtó, sarokvas nélkül, kis híján rám borul. Deszkapallón megyek a falig, a pislákoló gyertyafényben, mellettem csobbanások. Fütyölni kezdek, hogy eluzzem az ártó szellemeket. Kígyók is felbukkannak, vagy valamilyen ismeretlen fajtájú, lábatlan vízi állatok. Kicsit félek, bár szeretem az állatokat, és tudom, nem bántanak, csak ha nagyon éhesek. A fogóval megtekerek egy elvékonyodott fémcsonkot, sisteregve kitör a rozsdás goz. Félreállok, és ameddig ég a gyertya, hagyom, szellozzenek a csövek; hagyom, hadd zokogjanak. Érdekes vallás a grúz; a gyertyát mindkét végén meggyújtják, és középütt vízszintes félhengerbe illesztik; nem értem az okát, nem is takarékos, ámbár szép látvány. Én csak az egyik végén égetem a vastag grúz gyertyát, így nagyjából egy órát tart a szelloztetés. A fény kialszik, a csapot nyitva hagyom, tapogatózva tocsogok viszsza.
Arra gondolok, milyen jó volna fölszaladni a legmagasabb hegyre. Valami Muzsdaj a neve. Futás közben úgy venni a levegot, ahogyan egy fuvolamuvész, miközben Bachot játszik, vagy Badalamenti-filmzenét. Csak ezért a levegovételért szoktam fuvolát hallgatni: a legélobb zene. Szaladni a hegyoldalban, füves, itt-ott kavicsos úton. A távolban a hófödte Muzsdaj. A kövekre kifeküdtek a gyíkok, de nincs ereje a napnak, nem bírnak megmozdulni. Tenyérnyi felhotol is erosen beborul, és hideg lesz. Mintha kinyitnának egy gigantikus hutoszekrényt, csak annyi idore, hogy kivegyék a margarinos dobozt, amelyben egy penészes félcitromot oriznek, a citromos tea számára, amibe persze konyakot is öntenek.
Mennyit álmodoztam arról, hogy egyszer idegen városban sétálok majd, közel az Édenhez... Hát most ez volna az! Innen az Éden hatszáz kilométer. De nem jutok elobbre. Nem tudok behatolni a térbe. Hiányzik az erom a következo, vagyis az elso lépéshez. Ugyanígy vagyok a novel is. Mi az a mozdulat, ami átszakítja a közöttünk feszülo láthatatlan hártyát. Meg kellene érintenem a mellét. Attól beindulna valami. Jó nagy a melle, de mintha gumiból volna, és ettol egy focilabda képzetét kelti, amit egyrészt nem érint meg kézzel az ember, másrészt még lábbal sem szívesen, ha egy bizonyos helyen kidudorodik.
Más a helyzet, ha enni kell. Nemzeti eledel, seszíne van, illata lisztes és émelyíto. Olyan, mintha az ostyába nem fagylaltot töltenének, hanem gozölgo dagadót. Befalom, nyelvemmel forgatom, oldalra lököm, aztán vissza középre, ide-oda taszigálom, még nem harapok bele, de már a sok nyál belemart, pezseg a számban, szívja a szám pumpája, préseli és szívja egyszerre. Irigylem a nyelvemet, ezt az öntudatlan húsdarabot, amely bent lakik az örök sötétségben, a legritkábban mutatkozik. De jó neki! És ez az irigyelt húsdarab uralkodni kezd, egyszer csak az o öntudatlan és ingerült kutatási vágyának lesz alárendelve mindenem, aminek persze az a furcsa, mégis értheto következménye, hogy mindenem (tetomtol talpamig) tiltakozni kezd, lázadni a nyelv terjeszkedése ellen, és egyszeruen halottnak tetteti magát. Mialatt képzeletem beszáguldja a lehetoségeket, bejárja a táj és a test szakadékait, hiszen csak egyetlen zuhanás, máris a mélyben jár, sötétben és víz alatt forgolódik, odúk rejtelmeibe és fennsíkok szelébe szimatol bele, a test tapodtat sem moccan.
A grúz no ott szorong mellettem. Érzem rajta, hogy bénultságomat fenyegetonek érzi. Magához rántana, mégsem teszi, holott felkészült, hogy megtegye, hallottam, hogyan mosakodott fürdoszoba-kamrájában, nem ránt, pedig ki vagyok neki szolgáltatva, felfedezte rajtam a vágyak leleplezo aromáját (vagy ki tudja, hogyan nevezi), nem szakítja át a hártyát, hanem jó éjt! intve, megalázó vackára vonul, hogy én a kényelmesnek ugyan nem nevezheto, ám pompázatos ravatalként magasodó heveron aludhassam az utolsó grúz éjszakán.

Élet és Irodalom 45. évfolyam, 51. szám

Grúz hangszeres zene

Sukhishvili Concert - Instrumental

A grúz tánc

A grúz táncosok szólóban, párban és csoportban is táncolnak. Minden táncos alárendeli magát az együttmozgás elvárásainak és kifejezéseinek a táncban. Ugyanakkor nem veszítik el egyéniségüket sem, mivel több táncban is megnyilvánul az egymás közötti "versengés", "rivalizálás" a kitartásban, fürgeségben, levegőbe szökellésben és merész ugrásokban.


Lemásolható tánctanuló elemek kezdőknek:
http://www.youtube.com/watch?v=MyiBi_TyekU&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=wvQvzbg1kdc&feature=related

Dióval töltött padlizsán gránátalma maggal

A diót famozsárban összezúzzuk, fokhagymával és ecettel elkeverjük, korianderrel, sóval fűszerezzük és kézzel összegyúrjuk.

A padlizsánt szeletekre vágjuk, megsózzuk, fél órát állni hagyjuk, hogy levet eresszen. Ekkor kinyomjuk belőle a levét, hogy kimenjen belőle a keserű íz és olajos vaslapon kisütjük.

Ezután mint a szendvicset, megkenjük a dióval és megszórjuk a gránátalma magokkal.

Grúzia teremtéséről szóló legenda:

Isten megteremtette a Földet és felosztotta a területet az emberek közt. A kölnieknek a dómot adta, a düsseldorfiaknak a "magas orrot" (nem tudom ez mi lehet). Csak a grúzok jöttek túl későn, már az összes föld ki lett osztva. Aztán megismerte isten ezeknek az embereknek a vidámságát és a charmját, akik hozzá eljöttek. Isten ezután eldöntötte: a grúzoknak ajándékozza azt a darab földet, amit saját magának foglalt le.

Az eredeti német szöveg: Gott schuf die Erde und verteilte das Land an die Menschen. Den Kölnern gab er Dom, den Düsseldorfern die hohen Nasen. Nur die Georgier kamen zu spät. Also zürnte Gott, denn alles Land war bereits verteilt. Aber dann lernte er die Fröhlichkeit und den Charme dieser Menschen kennen, die ihre Boten zu ihm gekommen waren. Gott entschied sich: er schenkte den Georgiern das Stück Land, das er für sich selbst reserviert hatte.

Virtual Tour to Old Tbilisi - გასეირნება ძველ თბილისში

http://www.youtube.com/watch?v=A6Q4hOCrsHQ&feature=related

Tsminda Sameba és a Kazbek

Alkonyodik, s a kék-fekete égen,
ahol a Jeruzsálem-székesegyház
magaslott zordan tündökölve (...)
a hó mintha nem fentről keringne,
de a földről suhanna felfelé,
olyan lágy, lusta és vigyázatos.

Anna Ahmatova Epikus motívumok (részlet)

Grúz pékség

Átlagos pékség Tbilisziben.

Egy videó arról, hogyan készül a grúz kenyér :

http://www.youtube.com/watch?v=UAv3Jg_4mnc&NR=1

kvevri

Kvevri - földbe ásott hatalmas agyagkorsó, bort tárolnak benne

A grúz konyhakultúra

A szurami hegyszoros két földrajzi területre osztja Grúziát. Ami Szuramtól nyugatra fekszik - az Nyugat-Grúzia, a szorostól keletre, más természeti zónában helyezkedik el a Középső- és Kelet-Grúzia.

A grúz konyháról beszélve nem szabad említés nélkül hagyni a nyugati- és keleti-grúz konyhák közötti alapvető különbséget, aminek nemcsak a két nagy terület természeti adottsága az oka, hanem a török konyha ismert hatása a nyugati grúz és az iránié a keleti grúz konyhára. Ez az eltérés napjainkig megőrződött.

Így Nyugat-Grúziában széles körben elterjedt a kukoricakenyér és a sajátos kukoricalisztből készült lepény - mcsagyi, ugyanakkor Kelet-Grúziában a búzalisztes kenyeret kedvelik. Nyugat-Grúzia néhány részén - Megréliában és Abbáziában - kenyérgabonának használják a csumizt is (a köles egy fajtája), amiből híg kásaszerű masszát főznek - a gomit, ezt kenyér helyett eszik a levesekhez, húsokhoz és a zöldséges ételekhez. Kelet-Grúziában a grúzok sok birkahúst, emellett bárányhúst is esznek és elég sok állati zsiradékot használnak. Ugyanakkor Nyugat-Grúziában kevesebb birkahúst fogyasztanak, inkább a házi szárnyast kedvelik, vagyis a csirkét és a pulykát (kacsát, libát Grúziában nem esznek). Végül: Nyugat-Grúziában jóval erősebbek az ételek, és kicsit más szószokat használnak.

A grúz húsételek sertéshúsból (muzsuzsi), bárányhúsból (csanahi), marhahúsból (harcso) és szárnyasból (csahabili) készülhetnek. Ilyen összeférhetőség általában nem jellemző a Kelet többi népeire. Az összeférhetőség egyébként elég szemléletesen illusztrálható a grúz konyha egyik ételével, amit úgy neveznek: "nyárson sült bika". Az összeállítása rendkívül egyszerű: egy egész bika belsejében beletesznek egy borjút, a borjúba egy bárányt, a bárányba egy pulykát, a pulykába libát, a libába kacsát, a kacsába csirkét. Az állatok közé és a belsejükbe mindenhová fűszereket töltenek - korianderlevelet, bazsalikomot, tárkonyt, póréhagymát, mentát, amelyeket pirospaprikával, fokhagymával, sáfránnyal, fahéjjal, dióval ízesítettek és kevertek össze. Ezt a gigantikus sültet nyárson sütik egyenesen az utcán, szénhalom fölött, néhány óra alatt. Kívülről a sült hús egy része elszenesedik így kárba vész, de belül olyan bőséges a lé és olyan utánozhatatlan aromája van, rendkívül zamatos, hogy a sült bika össze nem hasonlítható a világ egyetlen húsételével sem.

Ugyanakkor az összes húsfajta iránti tolerancia nem zavarja a grúzokat abban, hogy legjobban a marhahúst és a baromfihúst - pulykát, csirkét - szeressék.

A halételeket Grúziában viszonylag szerény mértékben fogyasztják, de azt is csak néhány, folyó melletti vidéken. A zöldséges ételek a grúz konyhában kezdtek nagy, és majdnem domináló helyet elfoglalni. Többségüket az úgynevezett alapvető zöldségekből, babból, padlizsánból, káposztából, karfiolból, céklából és paradicsomból főzik. A konyhakerti zöldségek mellett az olyan vadon élő növényeket is sokszor használják, mint a csalánt, ledneket, mályvát, martilaput, porcsint és másokat, és ezeknek a növényeknek fiatal szárát is, a cékláét és karfiolét is. A növényi ételekhez illik odasorolni a gabonakultúrákból a tönkölybúzából őrölt zanduri darát, csumizt, s a rizsből, kukoricából készült különböző ételeket.

A grúz konyha zöld(ség)ételei lehetnek nyersek, saláta típusúak, de leggyakrabban főttek, sültek, pároltak, ecetesek, sózottak.

A grúz konyhában nagy helyet foglalnak el a csonthéjas gyümölcsök - a közönséges és a kerti mogyoró, a bükkmakk, mandula, de leggyakrabban a dió. Ezek a speciális nyersanyagok - különféle ízesítők és szószok elmaradhatatlan komponensei, amik egyformán jól illenek a baromfihúsból, zöldségekből, sőt még a halból készült ételekhez is, tesznek belőlük a húslevesbe, az édességbe, a hideg salátákba és a meleg második fogásokba. Nélkülük elképzelhetetlen a grúz étkezés.

Végül, a grúz konyhában jelentősek a különböző fűszernövények: a korianderlevél, tárkony, bazsalikom, borsfű, póré- és zöldhagyma, néha a menta.

A másik megkülönböztető vonása a sajtok gyakori és bőséges alkalmazása. Ezek kizárólag savanyú sajtok, amelyek tömlőben, vagy pedig agyagkorsóban készültek. Nyugat-Grúziában nem a pikáns, hanem semleges, savanyú tej ízű sajtokat készítik - szulgunyit és imeretit, míg Kelet-Grúzia magashegyi, északi vidékein a pikáns, sós sajtokat - kobijszki, tusinszki, gruzinszki.

A grúz sajtok ízskálája, a felhasználási módja eltér az Európában megszokottól. Az európai konyhák különböző sajtjait vagy előételként vagy desszertnek alkalmazzák. A grúz konyhában első (gadazelili) vagy meleg második fogásokhoz használják a sajtot. A sajtot megfőzik, vízben vagy tejben szétfőzik, nyárson vagy serpenyőben olajon sütik, tésztába belesütik, áztatják, összetörik, vajjal vagy fűszerekkel ízesítik. A sajt felhasználásának sajátosságai összefüggésben vannak azzal, hogy a transzkaukázusi sajtok nagyon gyakran nem mennek keresztül teljes érési folyamaton, és így tipikus fékész terméknek számítanak. A svájci konyha specialitása a sajt sütése és főzése, a grúz konyhára a nyárson sült sajt jellemző.

A grúz konyhaművészetnek nemzeti sajátosságai a savanyú, savanyú-zsíros és a savanyú-tojásos közeg használata a grúz levesek sajátos ízének és állagának létrehozásához, és a szószok alkalmazása a második fogások bővítésére.

A grúz levesekben szinte alig van zöldség. Ennek ellenére a konzisztenciájuk jóval töményebb az egyszerű levesekénél. Ez nagyon gyakran a beléjük kevert tojássárgájától vagy egész tojástól van. A tojást előzetesen elkeverik valamilyen savanyú közeggel - természetes, savanyú gyümölcslével, savanyú tejjel (maconyi) vagy ecettel, melegítéskor nehogy összeugorjon. Savanyú közegként különösen gyakran használják a tkemali szilva sűrített, szárított püréjét, amit tklapinak neveznek.

A grúz étkezés - a franciához hasonlóan elképzelhetetlen szószok nélkül, bár a grúz szószok összetételükben és technológiájukban eltérnek az európaiaktól, mert alapanyagként kizárólag növényi nyersanyagot használnak minden fajtához. Leggyakrabban ezek nyers gyümölcslevek vagy tkemali, kökény, gránátalma, szeder, sóskafélék, néha paradicsompüré. Nagyon elterjedtek a csonthéjas gyümölcsökből készült szószok, ahol az alapot az összetört csonthéjasok képezik, amelyeket húslevessel, vízzel vagy borecettel kikevernek. A legtöbb szósz kiegészítője az aprított fokhagyma. A grúz szószokba az alappal együtt ízesítő anyag kerül: ízesítő levelek, füvek, amihez egy kevés száraz fűszert is adnak. A fűszerlevelek közé tartozik: a korianderlevél, bazsalikom, tárkony, borsfű, petrezselyem, kapor, menta; a száraz fűszerekhez: a pirospaprika, koriandermag, fahéj, benedekfű (imereti sáfrány), szegfűszeg. Minden szósznak megvan a saját fűszerkészlete.

A grúz szószok elkészítési technológiája a sűrítés és a pépesítés. Az anyag harmadára, felére sűrítenek, a csonthéjas gyümölcsöket sima pasztává dolgozzák össze.

A sűrítés és pépesítés után már csak össze kell keverni az adott szószhoz való komponenseket, azaz általában a száraz alkotórészt folyékonyban (lében, borecetben, húslevesben vagy vízben) feloldják. Az európai szószokkal ellentétben a grúz szószok legtöbbje folyékony.

Ugyanazt a szószt különböző alapokhoz lehet adni (húsoshoz, zöldségeshez, még halashoz is). Így alkalmazzák például a szaciviszószt. A káposztához, padlizsánhoz, céklához, babhoz ugyanazt a tkemali szószt használják. Néha a grúz szószok önálló ételként is szerepelnek, ebben az esetben kenyérrel fogyasztják őket.

A grúz szószok jellegzetessége a fanyar-savanykás íz. Ami a grúz konyhában felhasznált fűszereket illeti, ezek az aromájukkal, nem pedig a csípősségükkel tűnnek ki. Nemcsak az ízesítő zöld fűszerek (mint például a korianderlevél, bazsalikom, borsfű, tárkony, menta), de a grúzok által kedvelt száraz fűszerek is - hmeli-szunyeli fűszerkeverék: koriander, kék lepkeszeg, sáfrány, zeller, édeskömény, petrezselyem (a ford.), a fahéj és benedekfű is enyhítik, mérsékelik az íz élességét, és nem erősségükkel, hanem aromaértékükkel tűnnek ki.

Az egyedüli, eredetileg is erős fűszer a grúz konyhában - a pirospaprika, de ezt - mint a fokhagymát is - állandó jelleggel, de nagyon mérsékelten használják. A pirospaprika és a fokhagyma a fűszerkeverékekben csak kiegészítők, nem pedig fő alkotóelemek.*

*V. V. Pohljobkin
KONYHÁRÓL KONYHÁRA(A Szovjetunió nemzeteinek ételei)Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989Fordította: Sarkady Júlia
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Tkemali szilvaszósz

Most éppen aktuális,
mert Magyarországon is termő mirabolán már szedhető!

Készül: tkemali-szilvából (más néven: mirabolán, mirabella, cseresznyeszilva, paradicsomszilva)

Hozzávalók:
1 kg mirabolán szilva, néha az éretlenjéből is kevernek közé (aszalt tkemaliból is szokták csinálni)
1 fokhagymafej
1 csésze víz
15 g fahéj
1 csomó koriander zöldje (kindza)
1 csomó kapor zöldje
1 cseresznyepaprika, só
15 g feketebors vagy koriandermag

Főzzük vízben a mirabolánt 30-40 percig, 15 perccel a főzés vége előtt adjuk hozzá az aprított zöldfűszereket.Paszírozzuk át szitán, hogy magja-héja fennakadjon. Főzzük tovább a mirabolánhúst takarékon, amíg besűrűsödik, tegyük bele a tört fokhagymát, cseresznyepaprikát, fahéjat, borsot, forraljuk össze, majd hűtsük le.

Más receptekben találunk olyan összetevőket, mint az alma, paradicsom, cukor, hmeli-szunyeli, bazsalikom, őrölt köménymag, olívaolaj, citromlé, ecet.

Georgia címere

Grúzia 1918-1921 és 1990-2004 között használt címere

A jelenlegi címer:

2004. október 1-jén, a Rózsás Forradalom után fogadták el. A címer a Bagratida-dinasztia (Grúzia középkori uralkodócsaládja) címerén alapul.

Alul az ország mottója: "Egységben az erő" olvasható grúzul.

Babirák Hajnalka Magyar-Georgiai irodalmi kapcsolatok

Georgia új nemzeti himnusza

A Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között fekvő Georgiához – ahogy maguk a georgiaiak is emlegetik – nem volt szűkmarkú a Teremtő. Igaz, a természeti szépségekben, az ősi keresztény kultúra emlékeiben, szellemi értékekben bővelkedő Georgia az évszázadok során nagy árat fizetett szabadsága és függetlensége kivívásáért. Az i. sz. 337-ben felvett kereszténység elterjedésével Georgia-szerte kolostorok, templomok, a korabeli tudomány kiemelkedő fellegvárai épültek. A 12. században II. György király, majd Tamar királynő uralkodása idején még 12 milliós nemzetnek hatalmas véráldozatot jelentett az idegen hódítók – perzsák, arabok, tatárok, törökök, majd az oroszok – elleni évszázados küzdelem.

A jelenleg mintegy ötmilliós georgiai nemzet azonban soha nem adta fel a nemzeti identitás megőrzésére, a nemzeti függetlenség, majd a teljes szuverenitás kivívására irányuló küzdelmet, amely a 20. század elején, igaz, rövid időre, de meghozta a függetlenséget.

A georgiai nemzeti himnuszok létrejöttének rövid áttekintése és szövegük megismerése is érzékletesen megvilágítja azokat a törekvéseket és szellemi értékeket, amelyek régtől fogva ma is jellemzik a georgiai szellemi életet és gondolkodást. Mindenekelőtt azt a fontos körülményt, hogy Georgia nem pusztán földrajzi értelemben szerves része Európának, hanem szellemi-kulturális értelemben is. A georgiai szellemi élet kiválóságai a művészetekben, irodalomban, tudományban olyan páratlan és magas színvonalú szellemi-kulturális értékekkel bírnak, amelyekkel méltán képviselik országukat az európai nemzetek palettáján.

A Georgiai Demokratikus Köztársaság 1918 és 1921 közötti függetlenségét jelképezi az első georgiai nemzeti himnusz, amelynek zenéjét és szövegét az a Kote Pochvelasvili zeneszerző írta, akinek ma nevét viseli a Tbiliszi Művészeti Iskola. Az általa írt himnuszt, amelynek címe Dicsőség, 1918 és 1922 között használták, egészen addig, amíg Georgia a Szovjetunió részévé nem vált. Georgia bolsevik megszállásával, a "szovjetizációval" és az ehhez kapcsolódó eloroszosítási törekvésekkel szemben Georgia lakossága és a szellemi élet legjelentősebb képviselői a nemzeti érdekek védelmében következetesen felléptek. A Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság 1944-től 1991-ig hivatalosként számon tartott himnuszát csak kényszerből használták. A georgiaiak szabadságvágyát azonban nem tudta elnyomni a sztálini önkény és a szovjet rendszer béklyói, sem az 1956-ban, 1989-ben, majd 1991–93-ban bekövetkező tragikus események. Az elnyomatás éveiben, még a 20. század kilencvenes éveinek elején is gyakran énekelték Ilia Csavcsavadze Édes hazám című versének megzenésített változatát. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy Ilia Csavcsavadze volt az a 19. századi arisztokrata, költő, író, államférfi, jogász, humanista filozófus, aki hazájában korának legkiemelkedőbb gondolkodójaként jelentős hatást gyakorolt a korabeli és a jelenlegi georgiai közgondolkodásra, és nagy népszerűségnek örvendett a társadalom széles rétegei körében. A Georgiai Hírek (Szakartvelosz Moambe, 1863–1877) és az Ivéria (1877–1905) című lapok alapító főszerkesztőjeként elsődleges célja a nemzetépítés, a polgári társadalom erősítése, a georgiai (kartvél) nyelv megőrzése volt az eloroszosítással szemben. Szépirodalmi és politikai-filozófiai műveiben nemzete sorskérdéseire kereste a választ. Ha itthoni példával kívánjuk elhelyezni őt a georgiai szellemi élet porondján, akkor költőként leginkább Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály, politikusként Kossuth Lajos méltó párja lehetne. Szaguramói birtokán, a dolgozószobájában Kossuth Lajos bekeretezett képe nézett rá. Egy tragikus napon, 1907. augusztus 30-án Mchetától nem messze, a Cicamuri felé vezető úton gyilkolták meg bolsevik terroristák. Száz évvel a halála után, 2006 májusától az egyetemi átszervezések nyomán Tbiliszi legnagyobb és leghíresebb állami egyeteme az ő nevét viseli: Ilia Csavcsavadze Állami Egyetem.

Georgiának a nemzetté válás és a független államiság, a teljes szuverenitás kivívásának göröngyös útján egymás után sorakoznak a felemelő és egyben tragikus történelmi pillanatok, időszakok, évek. A tbiliszi 1956. március 9-i volt a georgiai nemzet első bátor felkelése a 20. század közepén a fennálló zsarnoki rendszerrel szemben, melyet a magyar ’56-os forradalomhoz hasonlóképpen a bevonuló orosz tankok fojtottak vérbe. A napokig tartó felkelésnek számtalan halálos áldozata volt, sokan börtönbe kerültek, vagy nyomtalanul eltűntek.

1989. április 9-én a Rusztaveli sugárúton összegyűlt hatalmas tömeg békés felvonulást tartott és többpárti szabad választásokat követelt. A georgiai nép a két legendás ellenzéki, Zviad Gamszahurdia és Merab Kosztava vezetésével a volt Szovjetunió térségében elsőként lépett fel a rendszerváltásért, ám a békés tüntetést a bevonuló orosz hadsereg, Sevardnadze közvetlen utasítására vérfürdővé változtatta. 1990-ben Zviad Gamszahurdia mégis sikerre vezette azt a nemzeti mozgalmat, mely Kerekasztal-Szabad Georgia néven elsöprő győzelmet aratott az ország történetében első szabad, többpárti választásokon, és egyúttal döntő vereséget mért a Kommunista Pártra, majd 1990 májusában őt magát hét jelölt közül hatalmas többséggel választották meg az ország első köztársasági elnökévé. A Gamszahurdia-kormány sikerei, jelentős vívmányai közül is a legfontosabb: népszavazás alapján kihirdették Georgia teljes függetlenségét, az önálló hadsereg létrehozását, a Szovjetuniótól való teljes elszakadást. Zviad Gamszahurdia idején, 1990-ben eltörölték a szovjet himnuszt, és 1990-től 1994-ig ismét a Dicsőség, Kote Pochvelasvili műve lett a hivatalos himnusz.

1991 decemberében, 1992 januárjában az orosz hadsereg ismét bevonult Tbiliszibe és véres katonai puccsot hajtott végre, megostromolta a Parlamentet, és elüldözte az ország törvényesen megválasztott kormányát, törvénytelen választásokkal elnöki székbe ültette Eduard Sevardnadzét, aki a 12 éves elnöki pályafutása során 1992–93-ban háborút, genocídiumot és megtorlást folytatott a saját népe ellen. Ezekben a harcokban halt meg tragikus körülmények között 1993-ban maga Zviad Gamszahurdia is. Éveken át folyt a megtorlás és a represszió, az ország politikai, gazdasági és demográfiai értelemben is katasztrofális helyzetbe jutott.

A 2003. november 23-án megtartott parlamenti választásokon a Mihail Szaakasvili vezette Nemzeti Mozgalom és a Zurab Zsvania vezette Egyesült Demokraták pártja győzött, ám Sevardnadze nem akarta elismerni a vereséget. Akkor kezdődött az úgynevezett "rózsák forradalma", amelynek véres végkifejletét sikerült elkerülni. A georgiai nép bölcsessége és kitartása meghozta az eredményt: a nagyméretű tömegdemonstrációk után Sevardnadze kénytelen volt távozni a hatalomból. A 2004 januárjában megtartott elnökválasztást Mihail Szaakasvili nyerte meg, aki Európa legfiatalabb államfőjeként már négy éve irányítja az országot. 2004-ben döntött a georgiai kormány a régi nemzeti zászló és címer visszaállításáról (a bordó mezőben fekete-fehér sávos zászló helyett a fehér mezőben piros kereszteket ábrázoló zászló lett ismét a hivatalos), valamint Zviad Gamszahurdia hamvainak Csecsenföldről való hazahozataláról és ünnepélyes újratemetéséről. Gamszahurdia temetésére azonban csak 2007 tavaszán kerülhetett sor, hatalmas tömeg részvételével. A Georgiai Köztársaság Parlamentje 2004. május 20-án határozott az új nemzeti himnuszról, ennek címe Szabadság. Szövegét Dato (David) Magradze költő írta, zenéjét Ioszeb Kecsahmadze szerezte Zakari Paliasvili (1871–1933) két nemzeti operája, az Abeszalom és Eteri (1919), valamint a Daiszi (Alkonyat, 1923) alapján. Az új himnusz az önmagára találó és újjászülető georgiai nemzet himnusza lett. A georgiaiak rászolgáltak arra, hogy végre valósággá váljanak a himnusz zárószavai: "Dicső szabadság, légy örök!", joggal bízhatnak önmagukban és abban, hogy ennyi áldozat után hazájuk elfoglalhatja az őt megillető helyet az európai államok sorában. Az új himnusz megszületése is azt bizonyítja, hogy Georgia történelmének sorsfordító pillanataiban mindig a tiszta forráshoz, azokhoz az elődökhöz fordul, akik következetesen képviselték a nemzet érdekeit az elnyomó rendszerekkel, a diktatúrával szemben, olyanokhoz, mint Ilia Csavcsavadze, Akaki Cereteli, Galaktion Tabidze, Konsztantine és fia, Zviad Gamszahurdia.

Dato (David) Magradze, a jelenkori georgiai költészet kiemelkedő és köztiszteletnek örvendő alakja 1962-ben született Tbilisziben. Elsősorban Nyereg (Marula), A király hibája (Mepuri nakli), Nikala (Niko Piroszmani, a híres autodidakta festőművész életéről), Költők (Poetebi), SALVE, Levéljegyeket hord a szél (Kari potlebis bilets arigebsz), Kifakult plakát (Gakhunebuli aphisa) című poémáival vált híressé és népszerűvé. Éveken át főszerkesztője volt a Hajnalcsillag (Ciszkari) és A nép szószólója (Komagi) című folyóiratnak. 1992 és 1995 között kulturális miniszter, majd 1999-től 2001-ig a georgiai parlament képviselője. 1997-től napjainkig a Georgiai PEN Klub elnöke. A IV. Tbiliszi Nemzetközi Könyvfesztivál Nikala című kötetét a Legjobb poémakötet díjjal tüntette ki, 2005-ben a SALVE című kötetéért Georgiai Állami Irodalmi Díjban részesült. 2003-ban a Cambridge International Biographical Dictionary Arany Medállal és Az év nemzetközi írója címmel tüntette ki. 2004-ben az Egyesült Államok Életrajzi Intézete a Golden Eagle díjat adományozta neki. Poémáit lefordították angol, német, olasz, orosz és örmény nyelvre.

¤¤¤

dato magradze

Szabadság
Szentképem a szülőföldem,
Benne látom egész hazám,
Isteni kéz formált téged
Feltündöklő hegy-völgy anyám.
Eljött szabadságunk napja
Jövőnk dicsőségéről dalol,
Hajnalcsillag száll az égre
Két tenger közt átkarol.
Dicsőség neked, szabadság,
Dicső szabadság, légy örök !

Thaviszupleba
Csemi khatia szamsoblo,
Szakhate mtheli kvekana,
Ganatlebuli mta-bari
Cilnakaria Gmerttana.
Thaviszupleba dgesz csveni
Momavalsz umhersz didebasz,
Ciszkrisz varszkvlavi amodisz
Da or zhvasz sua brckindeba.
Dideba thaviszuplebasz,
Thaviszuplebasz dideba

¤¤¤

ilia csavcsavadze

Édes hazám
Édes jó szülőhazám, mért hajlik búra fejed?
Ha a jelen nem segél, szép jövendőnk már tied.
Száműzethet hősi múlt,holnapunk mégsem feled! … Meglásd,
feltámasztja még régi dicsőségedet! …
Édes jó szülőhazám, mért hajlik búra fejed?

Hozzád nőtt egy nemzedék, érted erős szíve ég,
Gondjuk csak te vagy ma is, gondjuk csakis te leszel,
Nem hagyunk cserben sosem, bennünk így bízvást hiszel.
Érdemeink alkossák fényes sorsod, hírneved,
Édes jó szülőhazám, mért hajlik búra fejed?

Szívünk a te végtelen nagy szereteted fészke,
Keblünk szilárd védőpajzs, földed legszebb éke…
Neved nem szennyezheti ész csúfos tévedése!
Harcolni is kész vagyunk, hogy vigyázzuk életed,
Édes jó szülőhazám, mért hajlik búra fejed?
1872. szeptember 15.

¤¤¤

kote pochverasvili

Dicsőség
Dicsőség a mennyei áldásnak,
Dicsőség e földi paradicsomnak,
Dicsőség a csodálatos ivéreknek*,
Dicsőség a testvériségnek és egységnek,
Dicsőség a szabadságnak,
Dicsőség az örök Életerős georgiai népnek!
Dicsőség szülőföldünknek,
Dicsőség életünk ragyogó céljainak!
Légy üdvöz, ó, öröm és szeretet,
Légy üdvöz, összefogás és boldogság,
Éljen az igazság hajnalfénye!

* Ivérek: A szerző itt az i. sz. 1–6. századi ősi Ivériára (Ibériára) és egyben a georgiai nép őseire utal.

A mai Georgia területén, illetve a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közötti területen az i. sz. 1–6. században rabszolgatartó, majd korai feudális államok jöttek létre (Kolhida, azaz Kolhisz, Lazika, Kartalínia, azaz Kartli, Albánia).


Babirák Hajnalka írása/fordításai

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=133340

A grúz nemzet himnusza (meghallgatható video felvétel):

http://www.masteranylanguage.com/cgi/f/lView.pl?li=V100&pc=MALGeorgian&tc=Video

megobari

anzo, qutaisiből, skype barát

egy kis nyelvlecke

http://www.masteranylanguage.com/cgi/f/lView.pl?li=WP5018&pc=MALGeorgian&tc=Alphabet&vm=fc

http://members.tripod.com/ggdavid/georgia/language/gphrases.htm

Sota Rusztaveli

Sota Rusztaveli (grúzul შოთა რუსთაველი) grúz költő volt a 12. században, a középkori irodalom kiemelkedő alakja, a grúz nemzeti eposznak is tekintett mű, A tigrisbőrös lovag (Más fordításokban: A párducbőrös lovag, grúzul Vepkhistqaosani) szerzője.
Rusztaveli grúz nemes volt, Tamara grúz királynő kincstárnoka (Mechurchletukhutsesi).Életéről szinte semmit nem tudunk.
Neve azt jelenti: „Rusztavi ura”, vagy „rusztavii férfi”. Rusztavi a kelet-grúziai Kukheti régió egyik városa.

Rusztaveli munkájának hatására készült film:

http://www.youtube.com/watch?v=NwoYceFZD-4

Magyar vonatkozás..

Roszteván cár Rusztaveli: Tigrisbőrös lovag c. eposzához, 1881

Alaktanulmányok Rusztaveli: Tigrisbőrös lovag c. eposzához, 1881

A grúzok „nemzeti festőjükként” tisztelik a magyar Zichy Mihályt, mert ő készítette azokat az illusztrációkat, amelyeket a Rusztaveli-mű grúziai és nemzetközi kiadásaiban máig leggyakrabban használnak.
A Párizsban megismert grúz barátai bízták meg Zichyt a grúzok történelmi eposzának, Rusztaveli: “Tigrisbőrös lovagjá”-nak illusztrálásával. E munkája által a grúzok nemzeti érzelmeinek, a zsarnok orosz birodalom elleni legfőbb életre keltője lett.
Tbilisziben Zichynek szobrot állítottak és utcát is neveztek el róla.

ZICHY MIHÁLY EMLÉKMÚZEUM ZALA:

Grúz szoba

Zichyt annyira lenyűgözte a grúz művészet, hogy megtervezte és egy Zala községi mesterrel megcsináltatta a kazettás mennyezetet, grúz mintával a grúz szobában.A szobában grúz lakásbútorok, Zichy által nagy műgonddal gyűjtött fegyverek, pipák, dísztárgyak, s Rusztaveli: “A tigrisbőrös lovag” című eposzának rajzaiból készített fotósorozat láthatók.

Zichy 1881-ben lépett először grúz földre. A Grúziába érkező művész hamarosan a nemzeti megújulási mozgalom hívei, írók és műpártolók körében találta magát. A nemzeti újjászületési törekvés jegyében kezdtek hozzá a grúzok híres régi eposzuk szövegének pontosításához, újbóli kiadásához. (Már az első kiadásnál is egy magyar, Misztótfalusi Kis Miklós működött közre 1682-ben.) A Vephisztkaoszani vagy magyarul A tigrisbőrös lovag a grúzok számára olyan írott mű, mint a biblia, erkölcsi szabályok forrása - írta róla maga Zichy, aki a grúz nyelvet és írást is tanulmányozni kezdte. Így érthető, hogy elfogadta azt a mai szóhasználattal vendégrendezői felkérést, melynek során Rusztaveli eposzából kiválasztott epizódokhoz a XIX. századi szcenikai szokás szerint élőképeket tervezett. A jelenetek megkomponálásán kívül csaknem száz szereplő kosztümtervét kellett elkészíteni. Régi grúz kéziratokból, tárgyi emlékekből, szokások, táncok tanulmányozásából gyűjtötte az anyagot. A gyűjtés első fázisát jelentő munkának ékes bizonysága a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában őrzött hét lap, melyet levélként küldött meg a művész Tbilisziből magyar barátjának, Ernst Lajosnak. A gyors, rutinos tollvonásokkal felvázolt figurák mellé színekre vonatkozó megjegyzéseket fűzött. Ezek nyomán készült el a jelenleg a Grúz Állami Művészeti Múzeumban őrzött tizenkilenc alaktanulmány akvarellváltozata. , Berkovits Ilona szerint Zichy ezt a tíz élőképi vázlatot fejlesztette tovább könyvillusztrációkká. (Zichy a megrendelt 12 rajz helyett 34-et készített) is más jellegű munkára utal. A tigrisbőrös lovag eredeti rajzait a Grúz Állami Múzeum, a Dzsansia eredeti formájában, Zichy Mihály által készíttetett kötésben őrzi, ahogy azt a művész a grúzoknak 1888-ban átnyújtotta - immár III. Sándor cár udvari festő-kísérőjeként.

(R. Bajkay Éva Zichy Grúziából szövegét alapul véve)

http://mek.oszk.hu/01500/01559/html/dokumentum.htm#3

tapasztalat 2007-ből...

Szia Anna!

Mint látom időben összegyűjtöd az információkat, nem úgy mint mi... (Pár nap alatt dőlt el, hogy megyünk Grúziába is)
Én tavaly voltam (augusztusban) a barátommal, motorral, Törökországon át, itt töltöttünk 3 hetet, Grúziában kb. 1 hetet.

Tapasztalataim? Volt ilyen is olyan is.
Az első tapasztalat érdekes volt! Hihetetlen lassan lehetett haladni az utakon, 1. a kátyúk miatt, 2. tehenek miatt. Folyton kerülgetni kell őket, ne adj' Isten, ha dél körül elkapsz egy csordát, amikor is épp kérődznek elterülve az út közepén...
Az emberek barátságosak, segítőkészek. Leírok 1 kis történetet ezzel kapcsolatban: mikor átmentünk a grúz határon (ami elég hosszadalmas volt, ilyen papír olyan papír kitöltése, kb. 2,5 óra) már késő délután volt. Alighogy átértünk a határon 1 technikai probléma lépett fel a motornál,nem volt nálunk megfelelő alkatrész az orvoslására. Többen odajöttek megkérdezni mi a baj, mikor látták, hogy szenvedünk vele... Persze grúzul 1 kukkot nem tudtunk, de aki értett hozzá szavak nélkül is látta mire lenne szükségünk. És pár gesztikuláció és értettük is, hogy az illető megpróbál segíteni nekünk. Ott dekkoltunk talán még 2 órát mire hozta a megfelelő alkatrészt...és újból útnak eredtünk...abban a reményben, hogy most már úgyis sötétedik menjünk ki minnél előbb a városból, (ti. sátorral voltunk). Aztán az történt, hogy alighogy elhagytuk Tbilisi-t olyan útra kellett rátérnünk (ahhoz, hogy célunkat elérjük), amin olykor csak gyalog is 1 kuriózum volt áthaladni... persze térkép szerint max. 1 órányi útról lett volna szó... Közben tök sötét lett, sár, lassan eleredt az eső is, és "vége-hossza nincs út" állt előttünk... Kb. este 10 körül végre felbukkant 1 falunak nevezhető település. Az útszélén "támolygott" 1 plébános valakivel, őket kérdeztük: van-e remény kijutni erről a helyről? Mire a bácsi rögtön felajánlotta, hogy megszállhatunk nála...Úgyis lett! Másnap pedig olyan reggelit tettek elénk, hogy felét se tudtuk megenni! :-)

Ami nehézséget okozott az az volt, hogy mi nem ismertük az ő nyelvüket ők pedig a sajátjukon kívül nem ismertek mást...
Volt 1 olyan esetünk, hogy pl. Jindvali-t kerestük fél délután, 10 km-es környezetben köröztünk előre-hátra. Egyszer megkérdeztünk valakit (térképet nem tudott olvasni, ugye) azt mondta, ha itt és itt előre megyünk pont oda találunk, a biztonságért megkérdeztünk egy idő után még valakit, ő meg azt mondta forduljunk vissza, mert pont az ellenkező irányba van, 3x fordultunk vissza, ki erre, ki arra küldött...végül is magunk jöttünk rá. Ugyebár minden tábla grúzul van feltüntetve. (Én összesen 3 helyen láttam olyan táblát, amit más anyanyelvűek is képesek elolvasni)Voltunk már jó pár helyen, de ennyit sehol nem kacskaringóztunk, mint Grúziában...
A közemberek 50 km-es körzetben sem ismerik ki magukat, pedig a legközelebbi nagyvárost kérdeztük... Ha e tekintetben informálódni akarsz, mindenképpen rendőrt vagy valaki hasonlót kérdezz!

Ami a tájat illeti, nekem Gerget Sameba lett a kedvencem!! Na, meg az oda vezető út is nagy élményként maradt meg. Van spéci erre 1 terepjáró, aki fölviszi a turistákat a hegyre...de persze mi motorral akartunk menni, gondolva, hogy nem lesz nagy Kunst....aztán 3/4 -ét gyalog tettem meg, mert képtelen volt a motor 2 személyt fölcibálni az akkora kövek miatt mint 3x a fejem...majd leszakadt a motor alja, stb...,- na de akkor is megérte! Szép havas volt a környék!

A kaja olcsó...Törökország után, csak néztünk ki a fejünkből, hogy tankolunk (Törökben nagyon drága a benzin), kajálunk -nem is akárhogy- és mégis alig fogy a pénzünk...

Nos, talán ennyi. Ha van kérdésed szívesen válaszolok, ha tudok persze...

Üdv.

Enikő

Szia!

Új épületet aligha láttam, igen inkább a régi típusú, nagy-szobás lakások a jellemzőek.
Ahol megszálltunk is 1 hasonló volt, magas, nagy szobák, és nagyon egyszerűen volt berendezve, ha jól emlékszem szőnyeg sem volt vagy hasonló sem a padlón, parkettát sehol nem láttam. Esőt nem kaptunk csak Gerget Sameba-n, de az sem volt vészes.

Kempingben sehol nem voltunk, ahogy esteledett igyekeztünk keresni sátorozásra alkalmas helyet... Igen, csak ketten voltunk. Vadállatokkal sehol nem találkoztunk, hál' Istennek. Pedig volt hogy erdő szélén állítottuk fel. Kígyót meg hasonlókat hírből sem hallottam....
Nem féltünk... :-)
Egyszer volt Törökországban, hogy az arra járó gyermekek próbáltak felébreszteni...mondjuk akkor még sátrat sem állítottunk (1. fáradtak voltunk, 2. meleg volt) csak hálózsákkal aludtunk a "sokcsillagos" ég alatt... Ez egyébként többször előfordult.
Valamiféle szúnyogok voltak Törökországban, de ez nem is keleten volt, hanem nyugaton,- este nagyon megleptek, gyorsan kellett kinyitni a sátort is, de így is előfordult, hogy beférkőztek... (ez kb. 3 alkalommal volt), sprayt használtunk védekezésül. Pl. befújtuk magunkat meg a sátor körül.

Grúziában mivel amúgy is olcsó a kaja, így a gyümölcs is (nem nagyon vettünk), volt olyan is, hogy az útszéli fáról, bokorról szedtünk inkább.. valamiféle kaktusz volt az egyik, nevét nem tudom, de fenséges íze volt!

Hasmenésem egyszer (!) volt, de az érthető okból végül is, -sok dinnye- egyébként semmi bajunk nem volt, hála Istennek!

Tisztálkodni tudtunk mindennap. Volt egy gumiból készült tusoló felszerelésünk, amit délután megtöltöttünk vízzel, ez estére megmelegedett a napon...vagy volt, hogy kannába is tettünk, ozt fölkötöttük a motorra és estére kényelmesen lehetett pancsolni! De volt olyan is, hogy benzinkútnál tusoltunk... (persze ingyér). Habár a benzinkutas tusolás csak Töröko-ban volt, Grúziában nagyon elhagyatott benzinkútaknál tankoltunk... ( De a barátom pl. 40 fokban 2-3x is lemosdott fölül, egy csorgónál vagy ilyen helyen...)
Mosást is így oldottuk meg, csorgónál vagy benzinkútnál, betettük egy zacsiba, aztán valahol megálltunk pihizni, addig megszáradtak a ruhák, vagy amit lehetett, pl. zokni fölkötöttük a motorra és ott száradt meg perceken belül menet közben.

Üdv,

Enikő


( Köszönet Bodoni Enikőnek )

Grúz nyelv (angol cikk fordítás)

A grúz nyelv (kartuli ena) a kaukázusi Grúzia hivatalos nyelve. A grúz az anyanyelve kb. 3,9 millió lakosnak Grúzián belül (a népesség 83 %-a), és még 500.000 külföldön (főleg Törökországban, Iránban, Oroszországban, az USA-ban és Európában. Irodalmi nyelve a grúz nép minden népcsoportjának, különösen azoknak, akik más dél-kaukázusi (vagy kartvél) nyelveken beszélnek, mint a svan-ok, megreliaiak és a laz-ok.

Rövid tartalom:
1 Osztályozás,
2 Nyelvjárások,
3 Történet,
4 Írásrendszer
4.1 Mássalhangzók,
4.2 Magánhangzók,
4.3 Hangtan
5 Nyelvtan
5.1 Alaktan,
5.2 Ragozás
5.3 Mondattan
6 Szókincs
7 Példák
7.1 Szóképzés,
7.2 Többszörös mássalhangzóval kezdődő szavak

1. Osztályozás:
A grúz a legáltalánosabb dél-kaukázusi nyelv, egy nyelvcsalád, amely magában foglalja a svan-t és a magreliai-t (amelyet főleg északnyugat-Grúziában beszélnek), és a laz-t (amelyet főleg a Fekete tenger török partjától a grúz határig beszélnek).

2. Nyelvjárások:
(Grúziában, részben Törökországban, Azerbajdzsánban és Iránban)
Imeretiai, Racsa-Lecshumiai, Gurian, Adzsaraan, Imerhevian, Kartlian, Kahetian, Ingilo, Tus, Hevsúr, Mohevian, Psavjan, Fereydan, Mtiuletian, Meshetian.

3. Történet
A grúz a megreliai-tól és a laz-tól Kr.elött 1000 körül vált szét. A változás mértékét a nyelvészek (pl. Klimov, T. Gamkrelidze, G. Macsavariani) úgy itélik meg, hogy a legkorábbi szétválás Kr.előtt 2000-ben vagy korábban történt, amikor a svan elvált a többi nyelvtől. A megreliai és a laz a grúztól durván ezer évvel később vált szét. A grúz nyelvnek gazdag írásos hagyatéka van. A legrégebbi fennmaradt grúz írásos szöveg a „Szent Susanik királynő mártíromsága” (Camebai cmindisza Susanikiszi, dedoplisaz) Iakob Curtaveli-től, a Kr.utáni V. századból. A grúz nemzeti eposz („A tigrisbőrös lovag”) (Vephisztqaoszani) Sota Rusztaveli-től, a XII. századra datálódik.

4. Írásrendszer
A grúzt a történelem során sokféleképpen írták. Jelenleg egy ábécé, a mkhedruli („katonai”) majdnem teljesen uralkodó, a többi csak a tudósokat érdekli, akik a történelmi dokumentumokat olvassák.
A mkhedruli-nak 33 betűje van általános használatban, 6-ot már többnyire nem használnak. A mkhedruli betük - nem teljesen-, de megfelelnek a grúz nyelv hangjainak.
A Leonti Mroveli által a XI. században leírtak alapján, az első grúz ábécét Pharnavaz, a kaukázusi Ibéria vidék (másnéven Kartli) első királya alkotta meg, a Kr.előtti III. században. Ennek ellenére, ennek az abécének, vagy módosult változatának az első előfordulása csak a Kr.utáni IV-V. századra tehető. A századok folyamán az abécé modernizálódott. Mostanában 3 grúz ábécé van, amelyek annyira különböznek egymástól, hogy az egyiknek ismeretében a másikak közül egyet sem lehet elolvasni. Ezeket az ábécéket asomtavruli-nak (nagybetüknek), nuskuri-nak (kisbetűknek) és mkhedruli-nak nevezik. Az első kettőt együtt használják, mint nagy- és kisbetüket, és együttesen alkotnak egy ábécét a grúz orthodox egyházban és khucuri-nak (papi-nak) nevezik.
A mkhedruli-ban nincsenek külön nagybetük. Néha, nagybetüs hatást akarnak elérni úgy, hogy az egész betüt az alapvonara teszik lenyúló részek nélkül. Ezeket a nagybetű-szerű jeleket címlapokon, fejezetcímeken, szobor-feliratokon és hasonló helyeken gyakran használják.

A kemény (kiejtésben nagybetüvel) írt hangokat erős nyomással kell kiejteni. A grúzban a „normál” h-hoz képest kemény h (X = H) és zöngétlen h (GH = j) is van.
A grúzban sok mássalhangzó-kapcsolódás van, bár minden főnév alanyesetben magánhangzóra végződik. Sok főnév 2 mássalhangzóval kezdődik (lásd a Példák részt)

4.3 Hangtan:
A nyelv tartalmaz néhány szörnyűséges mássalhangzókapcsolatot, ahogy azt a következő szavakban lehet látni:
gvprtskvni (gvprtckvni, "ti kiraboltok minket”) and mtsvrtneli (mcvrtneli,"edző").

[Vásárhelyi: Saját megjegyzésem] Nem kell ezt olyan szörnyűnek venni. Pl. a szlovák nyelvben az r és az l magánhangzó-jellegű, annyira, hogy még hosszú párjuk is van, r’, l’,vesszővel és mint magánhangzók, szótagalkotók. Így gondolom, hogy a grúzban azok a mássalhangzók, amiket önállóan is ki lehet ejteni (v,r,sz, m, l, stb), azokat felfoghatjuk úgy is, mintha magánhangzók lennének, és ezek szerint én pl. úgy is szótagolnám őket: gv-prc-kv-ni illetve mcvrt-ne-li)

5. Nyelvtan:
5.1. Alaktan:
A grúz agglutináló (ragozó) nyelv. Vannak bizonyos elő- és utóképzők, amelyek sorrendben összekapcsolva igét képeznek. Egyes alakokban akár 8 különböző elem is lehet egy igében egyszerre. Példa lehet agesenebinat („te építettél”). Az igéalak részekre bontva a-g-e-shen-eb-in-a-t. Az egyes képzők a személyt, a módot és az időt fejezik ki.

A szinkópa általános jelenség a grúzban. Ha egy végződés (különösen a többesszám jele –eb-) olyan szótőhöz kapcsolódik, amely a-t vagy e-t tartalmazó szótaggal végződik, akkor a legtöbb szóban ez kiesik. Pl. megobari („barát”). Többesszámban megobrebi („barátok”), vagyis a szótőből az a kiesett.

A grúzban 7 főnévi eset van: a nominatívus (alanyeset), ergatívus (tárgyra ható eset [nem tárgyeset!]), datívus (részeseset), genitívus (birtokos eset), eszköz-, elöljárós- és megszólító eset. Amíg a többi nyelvben a mondat alanya általában alanyesetben van és a mondat tárgya tárgy- (esetleg részes-) esetben, a grúzban fordítva, a tárgy van alanyesetben és az alany ergatívus-ban. Ezt ergatív szerkezetnek nevezik, sok esetben fordul elő, pl. a tárgyas igék múlt idejében vagy a tudni ige jelen idejében.
5.3 Mondattan:
A grúz ragozó nyelv, vagyis a nyelvtani módosító elemeket többnyire a szótő után (néha elé) teszik, ragként vagy külön szóként (névutó). A grúz ragok a nyugati nyelvek elöljáróinak felelnek meg. Minden rag a módosított szótőhöz járul, amely bizonyos esetben van (de ez így van sok indoeurópai nyelvben is, mint a német, latin vagy orosz, stb.) [magyar: rag=nagy/nagy-obb, előképző: leg-nagy-obb]
A grúzban elsődlegesen alany-tárgy-többi mondatrész sorrend van, de a szórend nem olyan szigorú, mint pl. az angolban. Nem minden szórend elfogadható, de lehetséges az alany-többi mondatrész-ige sorrend is. A grúzban nincs nyelvtani nem, a szavak semlegesneműek. Nincs névelő, tehát egyformán fejezik ki: vendég, egy vendég, a vendég. Bár vannak nyelvtani eszközök, amelyekkel a határozottságot ki lehet fejezni.

6. Szókincs:
A grúzban gazdag szóképzési rendszer van. A szótőhöz néhány elő- és utóképzőt téve, sok névszót és melléknevet lehet képezni.
Például, a –Karth- szótőből Karthveli (grúz ember), Karthuli (grúz nyelv) és Szakarthvelo (Grúzia).
A legtöbb grúz vezetéknév –dze (fiú), -svili (gyerek), -ia, -ani, -uri képzőkre végződik.
A grúzban 20-as számrendszer van, mint a baszkban vagy a franciában. Tehát 20-nál nagyobb és 100-nál kisebb számot a 20 szorzatával és a maradék hozzá-adásával fejezzük ki: Pl. 93 = otkh-m-oc-da-cameTi (azaz 4-szer 20 + 13).

7. Példák:
7.1 Szóképzés:

Főnevek igéből (szótő, képzett szó):
-Cer- ("ír") > Cerili ("levél, betü") és mCerali ("író, írnok")
-ca- ("ad") > gadacema ("rádió")
-cda- ("próbál") > gamocda ("vizsga”)
-gav- ("hasonlít") > mszgavszi („hasonló”) és mszgavszeba ("hasonlóság”)
-sen- ("épít") > senoba ("épület")
- ckh- ("süt") > namtckhvari ("sütemény")
-civ- ("hideg") > macivari ("hűtőszekrény”)
-pr- ("repül") > tvitmprinavi ("repülőgép") és aprena ("felszállás")

Igék főnévből:
-szadili- ("ebéd") > szadilob ("ebédel")
-szauzme ("reggeli") > C'aszauzmeba ("reggelizni”)
A Ca- előképző „egy kicsit valamit csinál” értelmet ad a jelentéshez

-szakhli- ("otthon”) > gadaszakhleba („költözni”)

Hasonlóképpen, melléknévből igét lehet képezni:
-Citeli- ("piros") > gaCileba („elpirulni, pirosítani”)
-brma ("blind") > dabrmaveba („megvakulni, megvakítani”)
-lamazi- ("szép”) > galamazeba („megszépülni”)

7.2 Többszörös mássalhangzóval kezdődő szavak:
A grúzban sok főnév és melléknév kezdődik 2 vagy több mássalhangzóval.
Néhány nyelvész szerint a szavak fele két mássalhangzóval kezdődik, azért, mert a szótagok is többnyire két mássalhangzóval kezdődnek.

cqali (víz), szCori (korrekt), rdze (tej), tma (haj), mta (hegy), ckheni (ló).

Vannak 3 mássalhangzóval kezdődő szavak is:
tkven (ti), mCvane (zöld), ckhviri (orr), TKbili (édes), mTKivneuli (fájdalmas), csrdiloeti (észak)

Van néhány (kevés) szó a grúzban, amely 4 mássalhangzóval kezdődik. Pl:
mKvleli (gyilkos), mKvdari (halott), mthvrali (részeg) és mCKrivi (sor).

Vannak egész extrém esetek is, például a következő szó 6 mássalhangzóval kezdődik:
mCvrtneli (edző),

És a következő szavak 8 mássalhangzóval kezdődnek:
gvprckvni (ti kiraboltok minket), gvbrdgvni (ti megsirattok minket (? ebben nem vagyok biztos) [szerintem úgy szótagolható: gv-prc-kv-ni, gv-brd-gv-ni]

- vége -

( a fordításért köszönet Vásárhelyi Istvánnak )

Topik: Grúzia vonattal, autóbusszal

http://utazas.com/utazas/forum/forum.cgi/?action=cikkek&uticel=26&file=1202157430

http://utazas.com/utazas/forum/forum.cgi/?action=cikkek&uticel=7&file=1202156985

Betegségekről

Minden kiutazás előtt félelemmel gondolunk az új és ismeretlen világra, vajon milyen kórokozókkal fogunk találkozni, ezért természetes, hogy az elsők között néztem utána ennek a témának. Az Országos Epidemiológiai Központ adatait vettem figyelembe, mely szerint:
1.Ízeltlábúak okozta fertőzések:
Malária - nincs.
Chloroquin érzékeny P. vivax: gócokban: Örményország, Azerbajdzsán, Törökország keleti-, déli tartományai(Örményországot és Azerbajdzsánt is feltüntetem, mert lehetséges, hogy e két országot is felkeresem, habár Georgia a fő úti cél)
Bőr és visceralis leishmaniasis: Azerbajdzsán
2.Egyéb betegségek:
Diftéria: Grúzia, Azerbajdzsán (Megjegyzés: A beteg ember cseppfertőzéssel és tárgyak közvetítésével terjeszti a Corynebacterium diphtheriae baktériumot. Láz, nehezített légzés, rekedt köhögés és nyirokcsomó-duzzanattal járhat a mandulákon látható jellegzetes szürkés felrakódás. Lepedék és orrfolyás kíséri az orrüregi fertőzést. Szövődményként a baktérium által termelt toxin szívizom és ideggyulladást, bénulást okozhat).

Oltások:
Kötelező oltás: nincs

Éghajlatáról

Éghajlatáról azt kell tudni, hogy alpesi és szubtrópikus klímájú területei vannak. Nyugat-Grúzia jelentős része a nedves szubtrópusi zóna északi határterülete, az éves csapadék itt 1000 és 4000 milliméter között van. (Összehasonlításképpen Magyarország éves csapadékmennyisége 500-600 milliméter körüli). A csapadék nagyjából egyenletesen oszlik el az évben, bár az ősz gyakran különösen esős. Az egyes területek klímája jelentősen függ a magasságtól, az alacsonabban fekvő vidékek egész évben viszonylag melegek, a Nagy- és a Kis-Kaukázus lejtőin viszont hűvös, csapadékos nyarak és havas telek váltják egymást (sok helyen a hótakaró vastagsága gyakran a 2 métert is eléri). A Kaukázus legnedvesebb része Adzsaria, ahol a Kobuletitől keletre elhelyezkedő Mtirala hegy évente 4500 milliméter csapadékot kap. Kelet-Grúzia éghajlata átmenet a nedves szubtrópusi és a kontinentális klíma között. A Fekete-tenger felől érkező nedves légtömegek és Közép-Ázsia száraz légtömegei egyaránt befolyásolják. A nyugati hatásokat részben blokkolják a Likhi és a Mesketi hegyláncai. Az éves csapadék jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Grúziában, 400 és 1600 milliméter közt váltakozik, a régiótól függően. A legcsapadékosabb a tavasz és az ősz, a nyár és a tél száraz. Kelet-Grúzia jórészében a nyár forró (különösen az alacsonyan fekvő területeken), a tél pedig viszonylag hideg. A tengerszint feletti magasság itt is fontos szerepet játszik a hőmérsékleti viszonyok kialakításában. A 2000 méter feletti magasságokban még nyáron is gyakori a fagy.

Rhodiola rosea

A növény a Kaukázusban, tengerszint felett 3.300 – 6.000 métermagasságban nő. Sárga virágainak illata a rózsaolajhoz hasonlít, innen a „rosea” név. Gyógynövény, „aki Rhodiola roseaból készült teát iszik, az több, mint100 évig fog élni”, tartja a szibériai legenda.
További információ a növény gyógyhatásáról az orvosok.info oldalról!