tapasztalat 2007-ből...

Szia Anna!

Mint látom időben összegyűjtöd az információkat, nem úgy mint mi... (Pár nap alatt dőlt el, hogy megyünk Grúziába is)
Én tavaly voltam (augusztusban) a barátommal, motorral, Törökországon át, itt töltöttünk 3 hetet, Grúziában kb. 1 hetet.

Tapasztalataim? Volt ilyen is olyan is.
Az első tapasztalat érdekes volt! Hihetetlen lassan lehetett haladni az utakon, 1. a kátyúk miatt, 2. tehenek miatt. Folyton kerülgetni kell őket, ne adj' Isten, ha dél körül elkapsz egy csordát, amikor is épp kérődznek elterülve az út közepén...
Az emberek barátságosak, segítőkészek. Leírok 1 kis történetet ezzel kapcsolatban: mikor átmentünk a grúz határon (ami elég hosszadalmas volt, ilyen papír olyan papír kitöltése, kb. 2,5 óra) már késő délután volt. Alighogy átértünk a határon 1 technikai probléma lépett fel a motornál,nem volt nálunk megfelelő alkatrész az orvoslására. Többen odajöttek megkérdezni mi a baj, mikor látták, hogy szenvedünk vele... Persze grúzul 1 kukkot nem tudtunk, de aki értett hozzá szavak nélkül is látta mire lenne szükségünk. És pár gesztikuláció és értettük is, hogy az illető megpróbál segíteni nekünk. Ott dekkoltunk talán még 2 órát mire hozta a megfelelő alkatrészt...és újból útnak eredtünk...abban a reményben, hogy most már úgyis sötétedik menjünk ki minnél előbb a városból, (ti. sátorral voltunk). Aztán az történt, hogy alighogy elhagytuk Tbilisi-t olyan útra kellett rátérnünk (ahhoz, hogy célunkat elérjük), amin olykor csak gyalog is 1 kuriózum volt áthaladni... persze térkép szerint max. 1 órányi útról lett volna szó... Közben tök sötét lett, sár, lassan eleredt az eső is, és "vége-hossza nincs út" állt előttünk... Kb. este 10 körül végre felbukkant 1 falunak nevezhető település. Az útszélén "támolygott" 1 plébános valakivel, őket kérdeztük: van-e remény kijutni erről a helyről? Mire a bácsi rögtön felajánlotta, hogy megszállhatunk nála...Úgyis lett! Másnap pedig olyan reggelit tettek elénk, hogy felét se tudtuk megenni! :-)

Ami nehézséget okozott az az volt, hogy mi nem ismertük az ő nyelvüket ők pedig a sajátjukon kívül nem ismertek mást...
Volt 1 olyan esetünk, hogy pl. Jindvali-t kerestük fél délután, 10 km-es környezetben köröztünk előre-hátra. Egyszer megkérdeztünk valakit (térképet nem tudott olvasni, ugye) azt mondta, ha itt és itt előre megyünk pont oda találunk, a biztonságért megkérdeztünk egy idő után még valakit, ő meg azt mondta forduljunk vissza, mert pont az ellenkező irányba van, 3x fordultunk vissza, ki erre, ki arra küldött...végül is magunk jöttünk rá. Ugyebár minden tábla grúzul van feltüntetve. (Én összesen 3 helyen láttam olyan táblát, amit más anyanyelvűek is képesek elolvasni)Voltunk már jó pár helyen, de ennyit sehol nem kacskaringóztunk, mint Grúziában...
A közemberek 50 km-es körzetben sem ismerik ki magukat, pedig a legközelebbi nagyvárost kérdeztük... Ha e tekintetben informálódni akarsz, mindenképpen rendőrt vagy valaki hasonlót kérdezz!

Ami a tájat illeti, nekem Gerget Sameba lett a kedvencem!! Na, meg az oda vezető út is nagy élményként maradt meg. Van spéci erre 1 terepjáró, aki fölviszi a turistákat a hegyre...de persze mi motorral akartunk menni, gondolva, hogy nem lesz nagy Kunst....aztán 3/4 -ét gyalog tettem meg, mert képtelen volt a motor 2 személyt fölcibálni az akkora kövek miatt mint 3x a fejem...majd leszakadt a motor alja, stb...,- na de akkor is megérte! Szép havas volt a környék!

A kaja olcsó...Törökország után, csak néztünk ki a fejünkből, hogy tankolunk (Törökben nagyon drága a benzin), kajálunk -nem is akárhogy- és mégis alig fogy a pénzünk...

Nos, talán ennyi. Ha van kérdésed szívesen válaszolok, ha tudok persze...

Üdv.

Enikő

Szia!

Új épületet aligha láttam, igen inkább a régi típusú, nagy-szobás lakások a jellemzőek.
Ahol megszálltunk is 1 hasonló volt, magas, nagy szobák, és nagyon egyszerűen volt berendezve, ha jól emlékszem szőnyeg sem volt vagy hasonló sem a padlón, parkettát sehol nem láttam. Esőt nem kaptunk csak Gerget Sameba-n, de az sem volt vészes.

Kempingben sehol nem voltunk, ahogy esteledett igyekeztünk keresni sátorozásra alkalmas helyet... Igen, csak ketten voltunk. Vadállatokkal sehol nem találkoztunk, hál' Istennek. Pedig volt hogy erdő szélén állítottuk fel. Kígyót meg hasonlókat hírből sem hallottam....
Nem féltünk... :-)
Egyszer volt Törökországban, hogy az arra járó gyermekek próbáltak felébreszteni...mondjuk akkor még sátrat sem állítottunk (1. fáradtak voltunk, 2. meleg volt) csak hálózsákkal aludtunk a "sokcsillagos" ég alatt... Ez egyébként többször előfordult.
Valamiféle szúnyogok voltak Törökországban, de ez nem is keleten volt, hanem nyugaton,- este nagyon megleptek, gyorsan kellett kinyitni a sátort is, de így is előfordult, hogy beférkőztek... (ez kb. 3 alkalommal volt), sprayt használtunk védekezésül. Pl. befújtuk magunkat meg a sátor körül.

Grúziában mivel amúgy is olcsó a kaja, így a gyümölcs is (nem nagyon vettünk), volt olyan is, hogy az útszéli fáról, bokorról szedtünk inkább.. valamiféle kaktusz volt az egyik, nevét nem tudom, de fenséges íze volt!

Hasmenésem egyszer (!) volt, de az érthető okból végül is, -sok dinnye- egyébként semmi bajunk nem volt, hála Istennek!

Tisztálkodni tudtunk mindennap. Volt egy gumiból készült tusoló felszerelésünk, amit délután megtöltöttünk vízzel, ez estére megmelegedett a napon...vagy volt, hogy kannába is tettünk, ozt fölkötöttük a motorra és estére kényelmesen lehetett pancsolni! De volt olyan is, hogy benzinkútnál tusoltunk... (persze ingyér). Habár a benzinkutas tusolás csak Töröko-ban volt, Grúziában nagyon elhagyatott benzinkútaknál tankoltunk... ( De a barátom pl. 40 fokban 2-3x is lemosdott fölül, egy csorgónál vagy ilyen helyen...)
Mosást is így oldottuk meg, csorgónál vagy benzinkútnál, betettük egy zacsiba, aztán valahol megálltunk pihizni, addig megszáradtak a ruhák, vagy amit lehetett, pl. zokni fölkötöttük a motorra és ott száradt meg perceken belül menet közben.

Üdv,

Enikő


( Köszönet Bodoni Enikőnek )