Eredetileg fácánból készült. A közönséges fácán rendszertani neve Phasianus colchicus, azaz kolkhiszi fácán. Kolkhisz ókori királyság volt, ide jött Iaszón az argonautákkal az aranygyapjúért. Ennél most érdekesebb, hogy Kolkhisz a mai Grúzia nyugati részén terült el. Tehát a fácánnak és Grúziának mondhatni már az antikvitásban közük volt egymáshoz. Ezt a fennkölt kapcsolatot profanizáljuk akkor, amikor a csakhokhbilit csirkéből készítjük.
A csirkét 8 részre szabdaljuk, bőrével lefelé vastag fenekű lábasba rakjuk, közepes tűzön lefedve hőkezeljük kb 20 percig (a végefelé egyszer meg lehet kavarni). A képződött levet átöntjük egy fazékba, hozzáadunk tetszés szerinti mennyiségű, de minimum 1 kiló apróra vágott paradicsomot, sok korianderzöldet, bazsalikomot, némi mentát, pár gerezd fokhagymát, néhány szem borsot, és így főzzük.
Visszatérünk a csirkéhez: leöntjük olvasztott vajjal - ha van tisztított vaj, az még jobb - és egy fej apróra vágott hagymát dobunk hozzá. Amikor már barnára pirult, hozzáöntjük a fűszeres paradicsomot és együtt főzzük addig, amíg a hús már olyan puha, hogy szinte elválik a csonttól. Ha időközben egy pohár vörösbort, mondjuk pinot noirt vagy valamilyen gyümölcsösebb kékfrankost adunk hozzá, azzal semmiképpen nem rontunk rajta.
Friss korianderzölddel és citromkarikákkal tálaljuk.
Hagyományos körete a grúz lapos kenyér, illetve a 15 másik étel, amivel egy körben kerül az asztalra. De illik hozzá a barna rizs, vagy akár főtt krumpli is.
