2012. április 23., hétfő

Nodar Dumbadze

Nodar Dumbadze (ნოდარ დუმბაძე) (1928. július 14 - 1984. szeptember 4az egyik legnépszerűbb szerző volt a 20. századi Grúziában.

Magyarul megjelent művei:  

Ne félj, Mama!
A könyv fülszövege: "Nodar Dumbadze olyan világról – egy grúz és egy kaukázusi faluról – hoz hírt, melyről a magyar olvasó alig-alig tud valamit. Hőse egy fiatalember, most tölti katonaéveit, határőr. És szerelmes. Először egy rátarti, kékharisnya diáklányba, aztán egy szelíd, fiatal kaukázusi özvegybe. Fiatalemberünknek azonban korai még a szerelem, a házasság, inkább új utakra, új szerelmek felé indul."

 

Az örökkévalóság törvénye
A könyvajánlója:  "Sikeres és ismert ember Bacsana Ramisvili író, szerkesztő és képviselő, a regény főhőse. Az igazságba vetett hittel keményen, megalkuvás nélkül igyekezett élni és dolgozni, személyes ügyének érezve minden közügyet, a közélet tisztaságát. Jónéhány eredményes küzdelem és más sokkal több kudarc után éri az infarktus, mely - két hónapra - a kórházi ágyhoz köti, ahol lehetősége van arra, hogy végiggondolja egész életét. A regény lényegében ennek az önvizsgálásnak, magányos meditációnak a leírása. Abban különbözik alapvetően a hasonló jellegű művektől, hogy a hős nem valami "bűn", életét kisiklató értelmetlenné tevő esemény után kutat, még csak nem is magyarázatot keres pályájának alakulására stb., hanem egyszerűen fel akarja mérni eddigi életútját, azt a törvényt szeretné megtalálni, amely öntudatlanul is irányította lépéseit, mintegy a tanulságot akarja a maga számára megfogalmazni. Önvizsgálata követi életének alakulását: a szerző nem él az időrend megbontásának, a szabad asszociáció, az emlékezés logikátlan alakulásának eszközével. Először gyermekkorát eleveníti fel, majd a háborús élményeket, a háború utáni ország ellentmondásos, nehéz életét vizsgálja. Magánélete sokszorosan összefonódott az ország életével: itt is sokszor kellett csalódnia és újrakezdenie, nehéz, keserves döntéseket hoznia. A meditációkat szervesen egészítik ki beszélgetései kórházi társaival. A visszaemlékezések és beszélgetések hatására végül is felismeri a regény hőse az "örökkévalóság törvényét", azt az igazságot, hogy a lélek nehezebb a testnél, s súlyát egyedül nem bírja el az ember. Rá van utalva másokra, társaira, a kollektívára. Az önéletrajzi ihletésű, gondolatgazdag könyv minden érdeklődőnek tartalmas időtöltést kínál."