Saperavi, Mtsvane, Rkatsiteli grúz szőlőfajták

"Az országban az i.e. 6. évezredből találtak olyan magokat, amelyek termesztett szőlő magjainak tűnnek (alakjuk különbözik a vadszőlő magjáétól (Rod Phillips, 2001: A Short History of Wine. London). Maga Jancis Robinson az Oxford Companion to Wine (1994) c. művében kijelenti, hogy a borivás hagyományának történeti gyökereit a Dél-Kaukázus termékeny völgyeiben, a mai Grúzia területén kell keresnünk. A bor legkorábbi készítési technikájának fontos elemei voltak azok a speciális agyag edények, a grúz „kvevrik”, amelyek közül itt 7000 éveset is találtak. Használatuk az országban a 20. századig alapértelmezett volt, és a szovjet piacra való tömegtermelés szorította őket háttérbe. Ez a függőség nem kedvezett a grúz borkészítés minőségének sem. A borok jelentős hányada a félédes-édes kategóriába tartozott, ahol a cukor jótékonyan ápolt és eltakart.

Az utóbbi évtizedben újra az érdeklődés középpontjába került ez az ősi technológia, amelynek fontos része a héjon áztatás fehér borok esetében is, majd a seprőn tartás kén hozzáadása nélkül. Több észak-olasz, szlovén, de magyar borászt (pl. Kaló Imre, Tokajicum) is ismerünk, akinél részben, vagy egészben megjelenik a technológia.

Grúzia kb. évi 1 millió hl termelésével a világpiac kb. 0,3%-át teszi ki. Boraik többségét (kb. 75%-át) 2005-ig exportálták, elsősorban a szovjet utódállamokba. A grúz és orosz kapcsolatok megromlását követő orosz embargó hatására ez az arány közel harmadára esett vissza. Grúzia pozícióit Ukrajnában, Lengyelországban, a balti államokban, az USA-ban és Németországban kívánja erősíteni.

Kóstolt fajták:

Saperavi
Grúzia egyik legidősebb helyi autocton fajtája, amely közel 5-7 ezer éves múltra tekint vissza. Nevének jelentése "festék" is arra utal, hogy a festőszőlők közé sorolható. Nem csak a héj, hanem a gyümölcs húsa is tartalmaz színanyagot. A fajta szívós, nagyon ellenálló a fagynak, és szárazságnak is. Kelet-Gúrzia Kaheti régiójában a legelterjedtebb. A fajta borai több néven kaphatóak, pl.:
Kindzmarauli és Akhasheni: késői szüretből származó általában félédes bor, általában 2 évig érlelig.
Mukuzani: Mukuzani régióban termelt száraz változat, amelyet 3 évig érlelnek. Grúzia legjobb borának tartják. Egykor Sztálin kedvenc bora volt.

Mtsvane
Kimondhatatlan nevű ősi fajta, grúz nyelven azt jelenti, „új, fiatal és zöld”. Jellegében a mi kéknyelünkre hajaz. Jó tűri a fagyot, de szárazság érzékeny. Szikár, neutrális karaktere miatt leggyakrabban Rkatsiteli-vel házasítják, hogy gyümölcsösséget csempésszenek bele. Leghíresebb cuvvéi a Tsinandali , Vazisubani és a Gurdzhaani.

Rkatsiteli
A legősibb ma is ismert fajták egyike. A mai Grúzia, Örményország és Törökország területéről származik, de Bulgáriában is termesztik. Egykor népszerű erősített bort készítettek belőle a szovjet piacra, illetve ahogy írtam a Mtsvane fajta klasszikus házasítási partnere.
Robosztus, szélsőséges hideget és meleget is kibíró ellenálló fajta. Szép savszerkezet, nagy test, és rizlingre-traminire emlékeztető ornamentika jellemzi"

Kárpáti Péter blogjából idéztem.