Sokáig kerestem a sírt.
Hajh! Nyoma sem volt látható!
Bús szívemre nem leltem írt:
"Hol vagy szerelmem, Szulikó?"
Árva rózsa állt utamon.
Riadt számon elhalt a szó,
félve suttogtam: "Rózsa, mondd,
nem te vagy-e szép Szulikó?"
Megrezzent a fölvert virág,
bimbójával hajtott fejet.
S elhullatta gyöngyharmatát,
hullatott fájó könnyeket.
Valahol szól egy csalogány,
sűrűn rejti lombtakaró.
Kérlelem: "Azt mondd meg csupán,
nem te vagy-e szép Szulikó?"
A csöpp énekes megremeg,
csőre épp a rózsán pihen,
s ahogy nyögdécsel, füttyöget,
mintha mondaná, hogy "Igen".
Virrasztó szem néz odafenn:
csillag fénye oly bódító.
Dobogó szívvel kérdezem:
"Nem te vagy-e szép Szulikó?"
Tiszta, tüzes fénnyel tekint,
bátorítva csillog felém.
Majd a lágy szellő meglegyint,
s benne így suttog a remény:
"Azt, akiért szíved epedt,
megtaláltad. Gyógyulj, pihenj!
S édes, nyájas csend közepett
haladj át az életeden.
Három arca is van veled:
rózsa, csillag és csalogány.
Oly erős volt szerelmetek,
hogy sohasem lesz halovány."
Megértettem, s már sírhelyét
nem keresem hasztalanul.
A tusakodásból elég:
nem gyötrődöm, könnyem se hull.
Hogyha rózsa illata száll,
csalogány zeng, csillag ragyog -
hangom elfúl, szót nem talál
arra, hogy mily boldog vagyok.
Azóta a nap újra süt,
s bár a bánat még mardosó,
lelkem érzi, hogy mindenütt
három szívben él Szulikó!...
(Ford.: Radó György)
Cheretheli, Akaki(1840-1915) grúz költő, hercegi családból származott, dajkaságban nőtt fel, paraszti környezetében ismerkedett meg a népköltészettel, mely egész írói munkásságára formáló hatással volt. Költeményeinek egy része népdallá vált. Leghíresebb a Szulikóról szóló történet, mely nevét világhírűvé tette.
